2021.02.24. Cézár – steampunk strories

Cézár – steampunk strories

Mindig büszke volt az eredményeire, de leginkább a munkájára. Rendőrkutya nem lehet akárki! Oda tényleg csak a legjobbak mehetnek, hiszen nagyon is sok múlik azon, hogy mennyire képes valaki fegyelmezetten viselkedni, parancsot teljesíteni. Szinte érezni kell már egy másodperccel előbb, hogy mi lesz a parancs, hogy azonnal cselekedhessen.

Sok sérülést szenvedett el munka közben, de mindig összerakták valahogy. Az utolsónál azonban a fél szemét is elveszítette, és így már nem dolgozhatott tovább. Pedig hogy szeretett volna! Amikor felgyógyult a műtétek után, és az állatkórházból nem a megszokott otthonába vitte a gazdája, rossz érzés fogta el. Csak mentek és mentek az autóval, ő pedig egyre jobban érezte a gazdájában is a feszültséget és a szomorúságot. Ez megrémítette. A hosszú úton gazdája egy szót sem szólt, aztán úgy másfél óra utazás után egy dombok között álló lovas tanyára érkeztek meg.

Cézár nem tudta eldönteni, hogy miféle akció lesz ez, mert gazdája barátságosan üdvözölte az eléjük siető férfit és a kisfiút. Őt az autóban hagyta, de most mindannyian felé fordultak. Gazdája odalépett hozzá, és kinyitotta neki az ajtót. Cézár engedelmesen kiszállt, majd gazdája lába mellé ült, ahogy mindig, ugrásra készen. A férfi megsimogatta, és így szólt hozzá:

– Nem tudok elbúcsúzni, Cézár! Nekem is nagyon nehéz ez, de tudom, hogy ennél jobb helyed nem is lehetne. Szerencsénk van, hogy nem Angliában szolgálunk, mert ott nem adhatnálak örökbe. Arrafelé a nyugdíjazás egyelő a kutya kivégzésével. Nekünk szerencsénk van, Cézár! Csodás helyet találtam neked, ahol igazán boldog nyugdíjas lehetsz! Nekem csak ez a fontos.

A kutya ebből csak annyit értett, hogy a gazdája szomorú, és ettől ő is az lett. Bementek a házhoz, és a kis társaság leült a teraszon. A férfiak beszélgettek, de a fiú boldog izgalommal figyelte Cézárt. Egy idő után megkérdezte a férfit, hogy megsimogathatja-e a kutyát. Előbb óvatosan odanyújtotta a kezét, hogy a kutya megszagolhassa, aztán megsimogatta a fejét, amire Cézár boldog farok csóválással válaszolt. Peti leült mellé a földre, simogatta egy darabig, aztán játszani hívta Cézárt. A gazdája is velük tartott, hogy az összeszokás könnyebb legyen. Cézár boldogan szaladgált a hatalmas birtokon, és egy idő után már Peti parancsait is éppen úgy teljesítette, ahogy addig gazdájáét.

Bevitték Cézárt a házba, a fekhelyét a nappaliban helyezték el, a kedvenc dolgait is odatették neki, hogy megértse, ezentúl itt lesz otthon. Aztán estefelé a gazdája annyit mondott neki, hogy „marad”, majd sietve távozott. Nehéz volt mindkettejük szíve, de ez volt a legjobb megoldás. Cézár, mikor hallotta elhajtani az autót, nyüszíteni kezdett, de a párnáján maradt, ahogy parancsba kapta. Peti megint mellé telepedett, és simogatni kezdte. Jó érzés volt. Akkor és ott eldőlt, hogy új lakhelyén Peti lesz az ő gazdája.

Hamar összerázódtak, és szinte állandóan együtt voltak. Peti folyton barkácsolt valamit, és Cézár nagyon fontos része volt ezeknek a barkácsolásoknak, azt játszották, hogy ő Peti segédje. Egy alkalommal a fiú egy kis adóvevőt csatolt a kutya nyakörvére, és onnantól kezdve az volt a legjobb játék, hogy Peti egy feltaláló, és a kutyája ezzel a szerkezettel tud válaszolni a kérdésekre. Nagyon jól mulattak. Peti kérdezett valamit, aztán ránézett Cézárra, és a tekintetéből olvasva a választ, elváltoztatott hangon felelt a kutya helyett. Cézár úgy érezte, hogy új gazdája gondolatolvasó, a lelkébe lát.

Már nem akart volna újra rendőrkutya lenni, bűnözőket hajkurászni, nagyon élvezte az új életét. A fekhelye is felkerült Peti ágya mellé, mert egyikük sem akart többé a másik nélkül még aludni sem. Cézár boldogan nyúlt el Peti ágya mellett lévő párnáján, sosem hitte volna, hogy a nyugdíjas évek ilyen csodálatosak lesznek majd.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük